In memoriam Laskai András

Laskai András

Elment Bandi bácsi…

Múlt hét vasárnapon- 2016.április 3-án- teste feladta a küzdelmet az gyógyíthatatlan betegséggel szemben.

Laskai András 1948. augusztus 3.-án született Füzesgyarmaton. Világ életében Füzesgyarmaton él, munkahelyei is itt voltak, itt alapított családot feleségével, az Ő szeretett Piroskájával. Házasságukból két gyermek született András és Attila.. Többször volt a városi testület tagja, egy cikluson keresztül alpolgármesterként is tevékenykedett. Munkáját mindig  a lakosság érdekeinek képviseletében végezte, az Ő javaslatára született meg az iskolai alapítvány is, amely a tehetséges, rászoruló gyermekek támogatására lett létrehozva.

Sok létesítmény létrehozásában vett részt aktívan: például a Sportcsarnok, Japán Múzeum, cölöpvár, Unitárius templom haragjának javítása. Egész életét a füzesgyarmati emberek szolgálatába állította. Laskai Andrást, hosszú időn át tartó kimagasló közösségi munkájáért Pro Urbe kitüntetésben részesítette Füzesgyarmat Város Önkormányzatának Képviselő-testülete 2016. március 15-én.

Ha jól emlékszem én 6 éve ismertem meg, a mindig jó-kedélyű, csupa-szív embert. Nagyon megharagudott az akkor őt foglalkoztató biztosítóra, ezért egyik napról a másikra egymás kezébe csaptunk és azóta nekünk dolgozott, nekünk kötötte a biztosításokat. Ő ilyen volt, nem volt megalkuvó, nála nem volt mismásolás és ezt mindig az ember tudtára is hozta. Szerette az embereket, szerette az életet, mindig pozitívan állt a dolgokhoz. Szerették az emberek is, mert erejéhez mérten mindig próbált segíteni a környezetén.

Utoljára személyesen a Pro Urbe átadásakor találkoztunk.Nagyon örült a kitüntetésnek, nagyon meglepődött, hogy megjelentünk az ünnepélyen. Gratuláltunk neki, átöleltem és éreztem, hogy a magyar attilába öltözött testét már megtörte a betegség. Megköszönte, hogy megjelentünk és marasztalt bennünket, olyan “laskaibandisan”:

– Gyertek, megyünk a Vadászházban van ebédünk, együtt leszünk!

Én könnyeimmel küszködve utasítottam vissza a szíves invitálást, más családi programunk miatt. Megszorítottuk egymás kezét, egymás szemébe nézve, mindketten a sírással küzdve éreztük, hogy most találkozunk utoljára…..

Nyugodj békében Bandi bácsi!

 

2016-12-27T08:09:49+00:00

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás